Kútgépészet

Köztudott tény, hogy az ivóvíz ára az elmúlt években több száz százalékkal emelkedett, és az is biztos, hogy e növekedés tovább fog tartani. Ennek oka egyrészt, hogy – a mind erősebb környezetszennyezés miatt – az ivóvizet már szinte mindenhol költséges tisztítóberendezésekkel kell fogyasztásra alkalmassá tenni, másrészt a privatizációt követően jelentősen lecsökkent az állami támogatások mértéke. Mindezeket figyelembe véve nem csoda, hogy egyre többen keresik annak módját, hogy miként lehetne csökkenteni a már említett költségeket. Mind több háztartásban ismerik fel, hogy sok esetben (pl.: kertek öntözése, házi vízellátás, a gépkocsik mosása, WC-k leöblítése, takarítás, …stb.) nem feltétlen szükséges ivóvíz tisztaságú vizet felhasználni és megfizetni. E helyzet áthidalására sokan választják a saját kút használatát, vagy az esővíz összegyűjtését. Továbbá olyan helyeken, ahol még nincs kiépítve ivóvíz-hálózat, a házi vízellátás legmegbízhatóbb megoldása a kútból történő vízellátás.

A kútgépészet, az automata öntözőrendszer és a házi vízellátó rendszer legfontosabb részegysége a szivattyú. Jellegét tekintve lehet szárazbeépítésű vagy búvárszivattyú (mélykútszivattyú). Víznyerési hely lehet kút (ásott- vagy csőkút), ciszterna vagy élő víz (tó, patak, folyó …stb.). Szárazbeépítésű szivattyú abban az esetben használható, ha az üzemi vízfelszín a szivattyú szíváshatárán belül van. A normál szívású szivattyúk 7 m, az önfelszívó szivattyúk 8-9 m szívással rendelkeznek. Nagyobb mélységből történő szívás fizikailag lehetetlen (kivéve: mélyszívófejes szivattyúk), mert szíváshatáron a szivattyúk fellevegősödnek, majd a szívócsőben megszakad a vízoszlop. A szárazbeépítésű szivattyúk használatának így szab határt a vízmélység. Nincs viszont határa a búvárszivattyúk alkalmazásának, a vizet kellő nyomással bármilyen mélységből a felszínre lehet hozni. A megfelelő víznyomás és vízmennyiség csak a szivattyú szerkezeti kialakításától függ. Tisztavíz szivattyús rendszerekhez általában a szárazbeépítésű szivattyúk közül egy- vagy többlépcsős önfelszívó szivattyút, a mélykútszivattyúk közül pedig többlépcsős búvárszivattyút szoktunk alkalmazni. A szivattyúk nyomásának és vízszállításának meghatározása a rendszer jellegétől, nagyságától és a helyszíni adottságoktól függ. A szivattyúk teljeskörű védelméről (homok ellen, szárazonfutás ellen, motor meghibásodása ellen) gondoskodni kell. A szárazbeépítésű szivattyúk teljesítményértékeinek megfelelő mélykútszivattyú ára magasabb, viszont jóval üzembiztosabb. Gyenge vízhozamú vagy erősen homokoló kutak esetén megoldás lehet a két lépcsőben történő vízkivétel. Egy kisebb teljesítményű mélykútszivattyú felnyomja a vizet egy víztartályba vagy ciszternába, ahonnan egy másik szivattyú (szárazbeépítésű vagy búvárszivattyú) biztosítja a megtáplálást.

Ciszternába, víztartályba vagy ásott kútba szintvezérlésnek vagy szárazonfutás elleni védelemnek úszókapcsolót, ill. elektronikus szondát alkalmazunk. Az úszókapcsolók és az elektronikus szondák beköthetők ürítésre és töltésre is. Csőkutakba szárazonfutás elleni védelemnek csak elektronikus szondát tudunk alkalmazni. A mélykútszivattyúk nagyobb mértékű elterjedését eredményezi, hogy nincsenek szívóoldali hibalehetőségek, így jóval nagyobb a rendszer üzembiztonsága.

A feladathoz kiválasztott szivattyút többféleképpen lehet vezérelni. A legegyszerűbb megoldás a direkt indítás és leállítás. Ennek a szivattyúvezérlésnek hátránya, hogy mindig emberi beavatkozást igényel. A házi vízellátás jellegű megoldások közül legelterjedtebb rendszer hydrofor tartályból, nyomáskapcsolóból és nyomásmérő órából áll. Kizárólag előfeszített, gumimembrános tartályokat alkalmazunk, fekvő vagy álló kivitelben. Hydrofor tartály beépítésére azért van szükség, hogy a rendszerben történő kis mennyiségű vízelvétel esetén ne induljon azonnal a szivattyú, így elkerülhetjük a túl gyakori bekapcsolásokat. A hydrofor tartály méretének meghatározásakor mérvadó, hogy milyen gyakran történik kis mennyiségű vízelvétel. A mai szivattyúk jobban bírják az óránkénti bekapcsolások számát, mint elődeik, így nem szükséges feleslegesen túlméretezni a tartályokat. A tartály gumimembránjának belsejében a tárolt víztérfogat, a membrán falán kívül sűrített levegő található. Az előfeszítési nyomást be kell állítani, majd időnként ellenőrizni kell. A tartályok csatlakozó mérete 100 literig 1”, 150 litertől 5/4”. A nyomáskapcsoló kiválasztásánál mérvadó a rendszerben használatos nyomásérték. A legáltalánosabban alkalmazott nyomáskapcsoló 1,0-5,0 bar között állítható, de létezik 2,0-12,0 bar közötti értékhatáron szabályozható típus is. A nyomáskapcsoló ki- és bekapcsolási értékének megfelelő méréstartományú nyomásmérő órát kell a rendszerbe beépíteni. Ezen ellenőrizhetjük, hogy milyen nyomásértékeken kapcsol ki, ill. be a nyomáskapcsoló. Szükség esetén utánállítással szabályozható a kívánt érték. A csővezetékbe beépített T-idomra csatlakozik a hydrofor tartály, a nyomáskapcsoló és a nyomásmérő óra.

A mai korhoz illő, egyszerűsített megoldás a hydrofor tartály nélküli szivattyúvezérlés. A szivattyú működtetését egy nyomásérzékelő-vezérlés (áramláskapcsoló) végzi. Az áramláskapcsolót a nyomóoldali csőszakaszba kell beépíteni, az áramlási iránynak megfelelően. Az áramláskapcsolókat vízszűrő után ajánlott szerelni, a kútnál lévő aknában vagy az épületen belül egy mellékhelyiségben szokás elhelyezni. A nyomásérzékelő-vezérlésnél a kikapcsolás a szivattyú nyomásértékének felső határán, a vízáramlás megszűnésekor következik be. Ha ez az érték túl magas, akkor a csővezetékbe állítható nyomáscsökkentőt kell beépíteni. A szivattyú indítása akkor történik, amikor a vízelvétel során a rendszerben lecsökken a nyomás a nyomásérzékelő-vezérlés bekapcsolási értékére. Léteznek fix vagy állítható bekapcsolási értékkel rendelkező egységek. A bekapcsolási nyomásértéknek nagy szerepe van. A legmagasabban fekvő vízelvételi hely vízoszlopnyomása nem haladhatja meg a nyomásérzékelő-vezérlés bekapcsolási értékét, különben nem tud újraindulni a szivattyú. Tehát magasabb épületeknél, vagy ahol bekapcsoláskor csak viszonylag kis nyomásingadozás engedhető meg, az állítható bekapcsolási értékkel rendelkező nyomásérzékelő-vezérléseket kell alkalmazni. Nagy előnyei az áramláskapcsolóknak, hogy vízelvételkor folyamatos nyomást biztosítanak a rendszerben és védelmet biztosítanak szárazonfutás ellen. Ha megszűnik a vízáramlás, leállítják a szivattyút. A nyomásérzékelő-vezérlések rendelkeznek visszacsapószeleppel és nyomásmérő órával. Kis méretű gumimembrános kiegyenlítő tartályt csak akkor ajánlott beépíteni, ha a rendszerben gyakori a kisebb mennyiségű vízelvétel. Ilyen esetben a gumimembrán előfeszítési nyomásértékét a nyomásérzékelő-vezérlés újraindítási értékére kell állítani.
Műszaki megoldás és hatásfok tekintetében a legkorszerűbb szivattyú vezérlés frekvenciaváltóból és nyomástávadóból áll. Nyomástávadó segítségével a szivattyú állandó értéken tartja a beállított nyomást, miközben a frekvenciaváltó ennek megfelelő teljesítménnyel működteti. Vízfogyasztástól függetlenül állandó nyomást tart a rendszerben.

A frekvenciaváltóval, nyomástávadóval rendelkező vízellátó rendszerek előnyei: előnyösebb a szivattyú teljesítményének kihasználása, gazdaságosabb az üzemeltetés, dinamikusabban működő rendszer, állandó nyomás, vízelvételkor a szivattyú indításáig minimális a nyomásesés (szinte elhanyagolható), komplett motorvédelem, kisebb helyigény, kevesebb rendszerelem, kevés hibalehetőség.

A gépészetet kút mellett aknában, vagy épületen belül egy mellékhelyiségben (pl.: pincében) szokás elhelyezni. Figyelembe kell venni, hogy a gépészet az IP védettségének megfelelő környezetbe kerüljön, ill. az akna vagy gépház elárasztás ellen is védett legyen. Szárazbeépítésű szivattyúk általában a hydrofor tartály, nyomáskapcsoló és nyomásmérő óra közvetlen közelében kerülnek elhelyezésre.

Bizonyos esetekben – a szárazbeépítésű szivattyúk szívási korlátai miatt – a gépészeti rendszerelemektől külön, a kút mellé aknába, ill. gépházba, vagy ásott kút esetén a gyűrűkön belül egy tartószerkezetre kell beépíteni. Jól kiválasztott szivattyú esetén a rendszer így is tökéletesen működik. A szívóoldali csőkötéseket 100 %-osra kell tömíteni, nehogy levegőt szívjon a készülék. A szívócső keresztmetszetét minimum akkorára kell választani, mint a szivattyú szívócsonkja. Szívócsőnek KPE csövet, valamint horganyzott acélcsövet szokás beépíteni. Ügyelni kell arra, hogy a szívócsőnek legyen kellő rögzítése, ne a szívócsonkot, ill. a szivattyúházat terhelje. A centrifugál szivattyúkat beüzemelés előtt fel kell tölteni vízzel. A szívóoldalon –amikor nem működik a szivattyú- lábszelep tartja meg a vízoszlopot. Automata öntözőrendszerekhez és házi vízellátásra a jobb szívási paraméterek és a fokozottabb üzembiztonság miatt önfelszívó szivattyúkat használunk. Az önfelszívó szivattyúk jet előtétesek. A járókerék előtt található egy Venturi-elven működő ejector, melynek segítségével a készülék képes a szívócsőben lévő levegőt kidolgozni, vagy gázos vizet szállítani. Az önfelszívó szivattyúkhoz nem kötelező lábszelepet szerelni, de öntözőrendszerhez, ill. házi vízellátás esetén feltétlenül szükséges. Mélykútszivattyúk a kútba kerülnek beépítésre, a nyomócsonkra visszacsapószelepet (gyári vagy utólag felszerelt) kell csatlakoztatni. A mélykútszivattyút a nyomócső köti össze a gépészeti rendszerelemekkel. A nyomócső keresztmetszetét – szárazbeépítésű és mélykútszivattyú esetén is – érdemes az épületig akkorára méretezni, mint az adott szivattyú nyomócsonkja. Kisebb átmérőjű cső is beépíthető, de a csőellenállás ugrásszerűen meg fog nőni. Nyomócsőnek legalkalmasabb a KPE cső, a könnyű és biztonságos szerelhetőség, kedvező ár és hosszú élettartam miatt. A mélykútszivattyúkat műanyaggal bevont sodronykötéllel kell függeszteni. A szivattyút kizárólag a függesztőkötél segítségével lehet emelni. Kb. 1 méterenként kábelkötegelővel szokás összefogni a nyomócsövet, függesztőkötelet és tápkábelt. Ügyelni kell arra, hogy az elektromos kábel ne sérüljön, és ne legyen teherhordó szerepe a szivattyú tartásában. Az önfelszívó szivattyú lábszelepével, ill. a mélykútszivattyúval védőtávolságot kell tartani a kút fenekétől. A rendszerekbe érdemes vízszűrőt beépíteni, ha a víz minősége megkívánja, akkor vízkezelő egységet is.
Gazdasági számítások alapján, átlagos használat esetén – mai árviszonyok mellett – a kútgépészet 1-3 év alatt megtérül.

Címünk:

BEMUTATÓTEREM
1039 Budapest,
Batthyány u. 35/A.

Telefonszámaink:

Ügyfélszolgálat: +36 70 328 5493
Bemutatóterem: +36 70 328 6774
Szaktanácsadás: +36 20 931 5330

Email címeink:

ugyfelszolgalat@cezarsystem.hu
bemutatoterem@cezarsystem.hu
info@cezarsystem.hu